Gyengénlátók Általános Iskolája, Bp. 14. kerület

Gyengénlátók Általános Iskolája és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona

A Gyengénlátók Általános Iskolája egy fővárosi fenntartású, de országos hatókörű speciális iskola Magyarország fővárosában, Budapesten. Azok a gyerekek járnak ide, 6-tól 14 éves korig, akiknek a látása szemüveggel vagy nagyítóval korrigálva sem éri el az ép látás 30%-át. Sokan vannak halmozottan hátrányos helyzetben, társult fogyatékosságaik, szociális helyzetük vagy elhanyagoló családjuk miatt. Kis létszámú csoportokban, speciális segédeszközökkel tanulnak meg írni-olvasni, gyógypedagógusok oktatják őket. Az intézmény bentlakásos, a gyerekek kétharmada a diákotthonban lakik, és csak hétvégére megy haza. Jelenleg 114 gyerekünk van, és közel ugyanennyi felnőtt dolgozik az iskolában: gógypedagógusok, pedagógiai asszisztensek, délutános nevelők, gyerekfelügyelők, technikai és adminisztratív dolgozók. Az egészségügyi ellátást gyerekorvos, szemészorvos, állandó ápolói ügyelet biztosítja, a mentálhigiénés ellátás a gyerekpszichiáter és a három pszichológus feladata, akik közül az egyik a jelen sorok írója.

Az iskolai agresszió terjedése világjelenség, és Magyarországon is az érdeklődés homlokterébe került. Az elmúlt években egyre több iskolai bántalmazás került napvilágra, amely felkeltette a figyelmet, különösen azok az esetek, amikor diákok vertek tanárokat. A kormány ezért 2008-ban arra kötelezte az iskolákat, hogy dolgozzanak ki saját agressziókezelő programot az iskolai erőszak megelőzésére.
Az erőszak természetesen a mi iskolánkban is jelen van, különösen a diákotthonban, ahol a családjukat nélkülöző, sokszor pszichés zavarral küzdő gyerekek gyakran fordulnak egymás ellen. Iskolapszichológusként nap mint nap találkoztam ezzel a problémával, amit többféleképpen próbáltam megoldani, kevés sikerrel. A bántalmazó gyerekek kiemelése és kezelése éppúgy nem volt elég hatékony, mint az áldozatoknak nyújtott segítség.
Korábban a mi iskolánk kiemelt programja a Günter Ammon nevéhez fűződő miliőterápia volt, ami eredetileg felnőtt pszichiátriai betegek számára kidolgozott komplex terápiás forma. A miliőterápia arra a tapasztalatra épül, hogy a kis csoportokban végzett, hasznos, kreatív, alkotó munka építi a személyiséget és képes átdolgozni a destruktív agressziót. Ezt a terápiás gyakorlatot próbáltuk bevezetni az iskolában, kis munkacsoportokat hoztunk létre a gyerekfelügyelők vezetésével. A legnehezebben kezelhető gyerekek kertészkedtek, kerti házat építettek, kézműveskedtek, kifestették a termeket. A programnak pozitív hatása volt a gyerekek énképére és önbizalmára, de kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az agresszív viselkedésre is hatással legyen. Az iskolai keretek között nem lehetett annyi időt eltölteni az alkotó munkával, hogy az valóban kifejtse gyógyító hatását. Emellett a csoportmunkát nem akartuk kötelezővé tenni, hogy ne legyen belőle iskolai feladat, és így sokszor éppen azok a gyerekek maradtak ki belőle, akikkel a legtöbb baj volt. Az elmúlt két évben két szadisztikus bántalmazó fiút is ki kellett tenni az iskolából, mert terrorizálták a társaikat, és minden kezelési próbálkozásunk kudarcot vallott velük. Emiatt új programot kezdtünk el keresni.
Ekkor találkoztam a Twemlow-féle Békés Iskolák projekttel, a Miért nem működnek az iskolai bántalmazásellenes programok? című könyv egyik magyarországi fordítója, Horgász Csaba pszichoanalitikus révén.

Szerző: Fazekas Ágnes, iskolapszichológus

Honlapja: http://www.gyengenlatok.hu/hu/

A békítős programjuk oldala: http://kikotorendelo.hu/bekesiskolak/

Vélemény, hozzászólás?