Közös szabályalkotás

Akár egy iskolai osztályterembe képzeljük magunkat, akár az osztálytermek előtti folyosón állunk, vagy az udvaron nézünk körül, gyakran találkozhatunk rendzavaró viselkedéssel. Láthatjuk, ahogy a gyerekek egymást püfölik, tanár a diákokkal üvöltözik, pedagógusok védenek vagy vádolnak gyerekeket feltételezett tetteikért. Olyan hatalmi harcokkal találjuk szemben magunkat, amivel tudatosan foglalkozni kell! Először is ahhoz, hogy egy biztonságos és támogató légkörű közeget hozzunk létre,   tudatosítanunk szükséges, hogy senki nem tud támadóvá válni áldozat nélkül, és a támadónak szüksége van nézőközönségre! Előzetes tudatásunkat latba vetve, meg kell határoznunk a bántalmazó-áldozat-szemlélő társas szerepeit. Minden esetben törekednünk kell arra, hogy gyors és hatékony beavatkozást eszközöljünk, hogy a tanulók és a tanárok is a maguk tevékenységét nyugodt és biztonságos körülmények között tehessék!

Vegyük sorra, mi minden szükséges ehhez? A legfontosabb tanácsok:

  • Nagyon fontos, hogy értsük a saját frusztrációnkat, ne ragadjon el a düh! Meg kell próbálni lenyugtatni magunkat!
  • Vissza kell állítani a csoportszellemet!
  • A tanulókat pozitív hozzáállással vissza kell téríteni a tanuláshoz!
  • A viselkedéssel kapcsolatos egyértelmű elvárásokat ki kell nyilvánítani!
  • A tanulók szemléletét kell formálni és törekedni arra, hogy az elvárt viselkedés belsővé váljon és ne legyen szükség a tanár folytonos kontrolljára!
  • Fel kell világosítani a diákokat, a tanárokat és a szülőket is arról, hogy milyen negatív következményei vannak a kényszerítő  hatalmi küzdelmeknek!
  • A fegyelmezési módoknak a tanár személyiségéhez kell illeszkednie!
  • Törekedni kell rá, hogy figyeljünk arra, amit mondunk, és ahogyan mondjuk, mert annak mérhetetlen súlya van a gyerekeknél! „Ahogy a barátunkat értékeljük, az rendszerint megfelel a bíztatás kritériumának!” Jane Nelsen
  • Ne hagyjuk, hogy a másodlagos viselkedés provokáljon, szükségtelen a feszültség keltése, a konfrontálódás!
  • Figyeljünk a hangszínünkre, hangerősségre és a testbeszédre!
  • Tartsunk szünetet, hogy kellően át tudjuk gondolni mondandónkat!
  • Mindig őrizzük meg a humorérzékünket!

Az osztályteremben fellángoló feszültségek kezelésére a leghivatottabb preventív segítség a gyerekekkel történő közös szabály alkotás és a problémák-megoldások modellezése, ami a zökkenőmentes együttműködést tanítja meg. Ez kissé időigényes, de mind a kisebb, mind a nagyobb gyerekeknél nagyon hasznos, megtérül a befektetett idő és energia!

Nézzük meg, miért fontos közösen megalkotni a szabályokat?

  • Mert így úgy érezheti minden gyerek, hogy köze van a szabályokhoz!
  • Mert így kiszámíthatóságot teremt!
  • Mert biztonságos keretek közt, a kölcsönös megbecsülés légkörében sokkal könnyebb dolgozni!
  • Mert a gyerekek ez által fejleszthetik önfegyelmüket!
  • Mert sokkal könnyebben alakul ki felelősségtudatuk
  • Mert így megteremtődhet a csoportérdek és az egyéni érdek közötti egyensúly!

A közös szabályalkotáson és modellezésen kívül ez a modul lehetőséget teremt arra, hogy megismerkedjünk olyan viselkedésmódokkal, olyan tudatos irányított figyelemmel, ami működőképes keretet teremt az osztály számára és olyan támogató, megértő, elfogadó, és pozitív légkör tud ezáltal kialakulni, amiben a gyerekek számára egyértelművé válik, hogy mik a következményei a rendzavaró viselkedésnek, de az is világossá válik, hogy a kívánt viselkedés megerősítést kap, pozitív kiemeléssel, jutalmazással jár. A modulban részletesen elsajátítható technikák:
vonatkozó figyelmeztetés, tudatos figyelmen kívül hagyás, taktikai szünet, magatartási utasítás, felvezetés, elterelés, konkrét kérdések, irányított választás, választás és következmény, részleges egyetértés, asszertív megjegyzések, zajmérő és partneri hangvétel alkalmazása.

A rendzavarás minden alkalommal megakasztja a tanítást, tanulást. A megelőző tevékenységek, a fegyelmezési módszerek mellett a program felkínál egy három fokozatú kezelési módot a problémák kezelésére. Ennek részletes megismertetése a pedagógusokkal, saját élményű képzésen keresztül történik. Ennek része a speciális, Békítős játékokkal való megismerkedés, mint például a

  • Rádió játék
  • Oroszlán üvöltés
  • Mondj egy helyzetet
  • Nevettessük meg a támadót!
  • Tréfáljuk meg a támadót!
  • Alkoss Békés harcos kártyát!
  • Mentiviti- Társasjáték a Békés Iskolák szemléletében

A figyelemzavaros, nehezen kezelhető gyerekeknél egyéni magatartási tervet készítünk, és egy speciális hosszú távú, négyszemközti foglalkozást alakítunk ki a tanulóval. Képekkel dolgozunk, amiknek a segítségével tudatosítjuk a gyermekben, milyen a viselkedése, és ez milyen hatással van másokra. Közösen a célokat feltárjuk és egyéni magatartási tervet dolgozunk ki. Folyamatos értékelést, és visszajelzést biztosítunk.

Az osztálytermi szabályalkotási modul tehát viselkedést is modellez, segít megismerni a mentalizálni tudó és pozitív hozzáállással és szemlélettel bíró pedagógus szerepet, gyakorlati segítséget nyújt a fegyelmezésben és speciális, preventív  játékokkal, gyakorlatokkal fejleszti a közösséget, hogy konfliktusmentes, támogató légkör alakulhasson ki, melyben a tanár aktívan tud tanítani, a gyermek pedig képessé válik az ismeretek befogadására.

A következőkben példával is szeretném szemléltetni azt, milyen lehetőségek vannak a kisebb agresszív megnyilvánulások kezelésére.  A hangsúly a büntetésről a belátásra és a közös felelősség felismerésére helyeződik. A cél, hogy a gyerekek – bizonyos mértékig – képesek legyenek önmagukat és egymást szabályozni. A büntetésen alapuló légkörben a gyerekek csak addig maradnak nyugton, amíg a tanár jelen van, amikor azonban a tanár magukra hagyja őket, kitör a káosz.

A belátáson alapuló megközelítés felismeri, hogy a gyerek viselkedése a tanár és a többi gyerek által nyújtott modell belsővé tételén alapul. A fegyelem akkor válik önfegyelemmé, ha a gyerek megfelelő mintákat lát maga körül.

A szülők és tanárok egyik leggyakoribb félreértése az a hamis előfeltevés, hogy a gyerekek dolgozni járnak az iskolába. Valójában, a gyerekek fejlődési szükséglete és vágya – egészen a középiskola végéig – az, hogy jól érezhessék magukat az iskolában. A tapasztalat azt mutatja, hogy tényleg azoknak a tanároknak a tanítványaiból lesznek a legjobban teljesítők, akik az iskolai munkát örömtelivé tudják tenni a gyerekek számára.

A büntetésen alapuló modell: a tanár, miközben felír valamit a táblára, háttal áll az osztályának. Ekkor egy papírgalacsin csapódik a hátának. Dühösen megfordul, Ricsire néz (aki már nem először viselkedett rendbontóan az osztályban), és az igazgatóhoz küldi. Ricsi az osztály bűnbakjává válik.

A békés megoldás: a galacsin a tanár hátához csapódik, ő leteszi a krétát, és az osztályhoz fordulva a gyerekek figyelmét az eset megértésére irányítja: “Mindenki hagyja abba a munkát egy pillanatra! Mi történt most?” Mindig akad egy önként jelentkező, aki elmondja, hogy a tanár bántalmazás vagy agresszió áldozatává vált, amit az osztály helyeslése megerősít. A bántalmazó elszontyolodik, és miközben az osztály lenyugszik, a tanár segít tudatosítani a gyerekekben, hogy mindenki részese volt a bántalmazásnak, aki nevetett. A szégyen ezzel az egész osztályra eloszlik, ami megfelelő pillanatot teremt a nevelésre és az esetből való tanulásra. Ricsi szerepe is békésebbé válik, hiszen kikerül a bűnbak szerepéből.

Az osztálytermi szintű belátásnak természetesen megvannak a maga korlátai. Ha Ricsi ismételten zavarja a tanítás menetét, az osztály megalkothatja saját “hatalmi harc figyelmeztető jelzését”. Ez a jelzés az iskolában működő mentálhigiénés szakember (például, iskolapszichológus) számára készül, aki a gyerekkel való beszélgetés kiindulópontjául használja (tehát nem büntetőcédula!). A tapasztalat azt mutatja, hogy a figyelmeztető jelzések száma pár hónapon belül jelentősen csökken.

Abban az esetben, ha Ricsi súlyosan megszegi az iskolai rendszabályokat, az eset az igazgató hatáskörébe tartozik.

Vélemény, hozzászólás?